NYÍLT LEVÉL ANTONIO MARIA COSTA RÉSZÉREPublished on Péntek 2009. február 6. 17:37, írta . Modified on Péntek 2009. február 6. 17:38 A cikk összes változatai : [English] [français] [magyar] [italiano] [Nederlands] [Português]Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) vezető igazgatója, Bécs Bécs 2008. december 6. Kedves Costa Úr! A Drogpolitikai Szövetség 2007. december 6-án, New Orleansban tartott konferenciáján a következő kérdéssel fordultam Önhöz: „Hogyan lehetséges, hogy több mint 30 évnyi szabályozott hozzáférhetőség után (a 18 év felettiek számára) Hollandiában kevesebben használnak kannabiszt, mint a legtöbb európai országban és az USA-ban – nem pedig többen, ahogyan az a hatékony tiltás esetén várható lenne?” Válaszát továbbra is várom. Noha a kapcsolódó ügyekhez hozzáfűzött néhány megjegyzést, nem válaszolta meg ezt az egyszerű kérdést. A drogok tiltásának alapfeltevése az, hogy a prohibíció szigorú érvényesítésével megszüntethető, de legalábbis jelentősen mérsékelhető a drogfogyasztás. Hollandiában a kannabiszhoz való szabad hozzáférés 30 év alatt nem vezetett az EU-átlagnál magasabb használati szinthez. Bár a kannabisz tilalmát Franciaországban sokkal szigorúbban érvényesítik, a kannabisz használatának gyakorisága 2003-ban a 15-16 évesek körében 22% volt, míg Hollandiában csupán 13%. A 15–64 év közötti korosztály fogyasztása 2005-ben az előbbi országban 5%, utóbbiban pedig 3% volt (Nemzeti Drogmonitorozás 2007). A két ország fogyasztásának ilyetén összehasonlítása azt sugallja, hogy a tiltás szigorú betartatása még meg is emelheti a drogfogyasztás mértékét. A „tiltás” szót használom, ugyanis az Ön által preferált „drogszabályozás” kifejezés nem állja meg a helyét. A büntetőjogi tiltás egyik ártalmas következménye, hogy a nagy haszonnal járó drogpiacot az alvilágba szorítja, ahol annak szabályozása már nem lehetséges. A tiltás alatt álló drogpiac nem szabályozható. A fent említett kérdést másodszor is feltettem Önnek az ENSZ Kábítószerügyi Bizottságának (CND) bécsi ülésén, 2008. március 12-én. Ön úgy felelt (helytelenül), hogy már az első alkalommal is választ adott a kérdésemre, és ez a válasz problémákat okozott Önnek a holland kormánynál. Ezt követően a holland kormányzatra és Amszterdam polgármesterére utalt a választ illetően (láthatóan nem tudván a véleményeik közti fontos különbségekről). A párbeszéd megtekinthető a Drogriporteren valamint a Youtube-on. 2008. május 15-én, a Barcelonában megrendezett Nemzetközi Ártalomcsökkentő Konferencián – értesülve az amszterdami ’De Dampkring’ („Az Atmoszféra”) nevű coffeeshopban tett 2008. április 22-i látogatásáról – megkérdeztem Önt, hogy milyen tanulságokkal szolgált a hollandiai tanulmányútja. Azt válaszolta, hogy a látogatás megerősítette elgondolásaiban. Bejelentette , hogy a hollandiai helyzetre koncentrálva „rövidesen” elérhetővé válik egy vitaindító irat az UNODC weboldalán, amely a kannabisz elérhetőségének és a fogyasztás elterjedtségének kapcsolatáról szól. Azt is állította, hogy más európai nagyvárosokkal összehasonlítva, Amszterdamban háromszor akkora a kannabiszfüggők aránya. Nem túlzás azt mondani, hogy válaszát széles körű hitetlenkedés fogadta Barcelonában, és mindenki lelkesen várja a bejelentett vitaindító iratot. Szakértői körökben köztudott, hogy az Amszterdam-féle világvárosokban elterjedtebb a legális és illegális drogfogyasztás, mint a kisebb városokban. Ez a megállapítás a büntetőjogi tiltást gyakorló államok városaira is igaz. Több mint hat hónap elteltével az Ön által bejelentett tanulmány még mindig nem érhető el az UNODC weboldalán. Mindazonáltal 2008. június 23-án „Costa’s Corner” nevű blogján egy informális beszámolót jelentetett meg, melyet röviddel az amszterdami látogatása után írt. Ez a blogbejegyzés nem tartalmaz semmilyen forrást és referenciát. Nem reflektál precízen semmiféle, szigorúan tudományos epidemiológiai adatra, amelyet valamilyen neves forrásban publikáltak volna. Ráadásul figyelmen kívül hagyta a Reinarman and Cohen által közzétett, jól ismert összehasonlítást San Francisco és Amszterdam között – az egyetlen tanulmányt, amely hasonló városokat ugyanazzal a szilárd metodológiával mér össze (The Limited Relevance of Drug Policy: Cannabis in Amsterdam and in San Francisco, Am J Public Health. 2004;94:836-842). Ez a tanulmány megmutatja, hogy a kannabiszhasználat mértéke (a „valaha” és az „élete során 25 alkalomnál többször” fogyasztottak között) a liberális Amszterdamban sokkal alacsonyabb, mint a jóval szigorúbb hozzáállású San Franciscóban. A tanulmány arra is rámutat, hogy az egyéb illegális drogok használata (heroin, kokain, amfetamin stb.) a szigorúbb megközelítésű San Franciscóban szintén magasabb. Egy hamarosan megjelenő tanulmány arról számol be, hogy San Franciscóban háromszor annyi kannabiszfogyasztónak kínáltak egyéb illegális drogot az utolsó kannabiszvásárlásuknál, mint Amszterdamban. (Lásd még: TNI UNGASS 10-year review, the Cannabis Debate: Polak vs Costa, 2008. május 28.) Ahelyett, hogy rögtön reagáltam volna a blogbejegyzésére, úgy döntöttem, hogy megvárom vitaanyagának a megjelenését. 2008. szeptember 9-én benyújtottam egy „Kapcsolati űrlapot” www.unodc.org weblap „Általános Információ” részénél, és a vitaanyag felől érdeklődtem. Nem kaptam semmilyen választ. Hogyan magyarázható mindez? Idestova egy éve már, hogy megkérdeztem Öntől, mivel magyarázná, hogy a liberális hozzáállású Hollandiában alacsonyabb arányú a kannabiszhasználat, mint a legtöbb európai országban; hat hónap telt el azóta, hogy bejelentette a témával kapcsolatos vitaindító anyag megjelenését. Eközben továbbra is olyan állításokat hangoztat a holland kannabiszfogyasztásról, melyeket nem tud bizonyítani. Kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy Ön nem képes elismerni, hogy a kannabisz használata Hollandiában alacsonyabb mértékű, mint a legtöbb európai országban és az USA-ban. Harminc év de facto szabályozott hozzáférhetőség után ezek az adatok további bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az illegális drogok tiltása elbukott, és nem indokolható. Ezúttal a következő kérdéseket szeretném feltenni Önnek: 1. Készül-e a kannabisz hozzáférhetősége, a fogyasztás mértéke és problémás használata közti kapcsolatot taglaló vitaindító irat? 2. Ha igen, mikor válik elérhetővé? 3. Milyen adatokra alapozza a 2008. június 23-i blogbejegyzésének azt az állítását, mely szerint Amszterdamban háromszor magasabb a kannabiszhasználat aránya, mint más európai nagyvárosokban? 4. Elfogadja-e azokat a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) által publikált adatokat, melyek a fogyasztás gyakoriságát bemutató ábrákon Hollandiát a középmezőnybe helyezik, az USA alá? 5. Elfogadja-e, hogy a coffeeshop-rendszer nem vezetett a szomszédos or-szágokénál magasabb arányú kannabisz-használathoz? 6. Hogyan egyezteti össze a tiltás elvárásait Hollandia 30 évnyi empirikus bizonyítékaiból nyert tapasztalattal? A válasz hiányában azt a konklúziót leszek kénytelen levonni, hogy Ön mint az UNODC főigazgatója nem képes kielégítő feleletet adni a relatív alacsony holland kannabiszhasználattal kapcsolatos kérdésemre, és nem tudja megalapozni azt az állítását, mely szerint az amszterdami kannabiszfogyasztás aránya háromszor magasabb, mint más, összehasonlítható városokban. Ha, ahogyan feltételezem, kétségei vannak a prohibíció hatékonyságával kapcsolatban, egy másik irányzatot, egy tisztességesebbet javasolnék Önnek. A megtorlástól való félelem az egyik oka annak, hogy az emberek még meggyőző és perdöntő bizonyítékokkal szembesülve sem ismerik be: hibáztak a tiltás támogatásakor. A presztízsveszteség egy másik ok. Néhány bíró, rendőrfőnök és egyéb, magas rangú hivatalos személy csak a visszavonulását követően válik „legalizátorrá”. 2008 márciusában, a Kábítószerügyi Bizottságnak („A drogszabályozás célokhoz igazítása” címmel) írt jelentésében Ön beismerte a tiltó drogpolitika ártalmas, negatív következményeit, és figyelemre méltóan közel került ahhoz, hogy belássa: a jelenlegi szabályozásban „a császár meztelen”. Megteremthetné a saját elévülhetetlen erkölcsi hitelét azzal, ha még hivatalban, a visszavonulása előtt belátná, hogy a tiltás nyilvánvalóan nem hatékony, alapjaiban elhibázott vállalkozás, amely magas költségekkel és súlyos kontraproduktív hatásokkal jár. Szívélyes üdvözlettel: Dr. Fredrick Polak, pszichiáter, Amsterdam, Hollandia, az Európai Koalíció az Igazságos és Hatékony Drogpolitikáért (ENCOD) Irányító Testületének tagja Email: fpolak at planet.nl Hozzászólás a cikkhez |