ENCOD HÍRLEVÉL 60

Függetlenül attól, hogy egyre több ember, tudós, politikus ismeri el, hogy a drogtilalom rossz ötlet, az egyszerű állampolgár megszokott felfogása ugyanaz maradt, mint ami több évtizeden át volt. A drogok ártanak és ölnek, ezért azokat tiltani kell! A nyilvános vitafórumokon és a médiában szinte semmit nem mondanak, amivel ez ellenkezne. Hatalmas űr tátong az anti-prohibicionisták érvei és az emberek érzései között, akik szavaznak és megválasztják az új törvényhozókat.

De ha tudományos bizonyítékok igazolják a prohibicionista rezsim eredménytelenségét, akkor a szociális kommunikátorok miért hagyják ezt figyelmen kívül? Ez egy furcsa helyzet, mely nem mellékesen azért alakulhatott ki, mert a nyugati, demokratikus országok újságírói ragaszkodnak ahhoz, hogy megmutassák a világnak, hogy szabadok, igazságosak és hitelesek, és mernek bártan kritizálni olyan országokat, ahol alkalmazzák a cenzúrát. Ha tetszik, ha nem, egy közlendő sztorinak a kritériuma, hogy sok ember szeretné azt olvasni, hallani vagy látni. Ezáltal folyamatosan elárasztanak minket különböző riportokkal nagy mennyiségű drogelfogásokról, rajtaütött bűnözőkről, gyors vagyonok megszerzéséről vagy elveszítéséről, vagy a történetek szomorú vetületével, az áldozatok haláláról és betegségéről, akik persze csekély felelősséget viselnek, de a törvény azért megbünteti őket.

De miért van az, hogy se rendszeresen, de alkalmanként sem szembesítenek minket a tiltó drogpolitika következményeivel? Miért nem láthatóak azok a tudósok és politikusok, akik megkérdőjelezik a tiltáson alapuló rendszert? Ez nem is furcsa, még rosszabb is annál! Ez nem őszinte. Főleg ha újabb és újabb riportokat látunk, melyek torzítják a tényeket.

A Cato Intézet egyik elemzése a portugál dekriminalizáció politikáját foglalta össze 2009 kora nyarán. Megállapította, hogy a fogyasztás nem növekedett, sem a drogokhoz kapcsolódó betegségek vagy halálozások száma. Sőt, ez utóbbiak sok esetben jelentős csökkenést mutattak.

Képzelhetik mennyire meg voltunk lepve, amikor a portugál TV csatornákon olyan riportot láttunk, melynek főcíme a következő volt: „Portugáliában a drogok által okozott halálesetek száma 45%-al növekedett 2007-ben!” Nem hittünk a szemünknek, a hír mégis gyorsan nemzetközi főcímmé vált. Miközben olyan hivatalos adatokkal rendelkezünk a Portugál Drogmegelőzési Intézet statisztikai osztályától, melyek teljesen ellentmondanak ennek.

Az igazságra könnyen fény derült: ezek az eredmények csupán azt mutatták, hogy a bizonyított „droghalálok” eszközei, metódusai és mennyiségei nagyobb értéket mutattak, mint ahogy az előző évek kutatásai jelezték. Lehetetlen védeni azt az álláspontot, hogy a drogokkal kapcsolatos elhalálozások számai összességében növekedtek, és azt később az illetékes hatóságok is megerősítettek. De a baj már megtörtént. És a korábbi hírek a droghasználatot dekriminalizáló politika sikeréről ismét árnyékba szorultak, mondván: „Ó de…de a halálesetek száma növekedett!”

Mint tudjuk, az átlagpolgár a főcímekből tájékozódik. Se ideje, se kapacitása nincs arra, hogy tudományos cikkeket vagy tanulmányokat olvasson, melyek alátámasztják az igazságot, ráadásul nehezen is hajlandó arra, hogy megváltoztassa véleményét.

És még egy dolog, melyet nem értünk! Miért van az, hogy a sok, igazságot védelmező újságíró közül egyik sem megy ellene ennek az iránynak és kezdi el szisztematikusan publikálni az igazságot a drogokról? Főleg mivel sokan használnak drogokat rendszeresen közülük is!

Sokszor feltettem ezt a kérdést sok újságírónak és meglepetésemre sokan nem is akartak válaszolni, mások halogatták a többiek pedig tétovázva mindig ezeket a kibúvókat használták: „Negatív üzenet a gyerekeknek, stigma, az elvesztett státusz félelme…” Végül is az anyukák nem akarják, hogy a lányaik junkie-kal randizzanak, és a főnökök sem kívánnak ilyen alkalmazottakat. Sokan tisztázták, hogy a mai média nagy részét olyan cégek uralják, akik erős kereskedelmi és/vagy politikai érdekeket képviselnek, és nem állt érdekükben ilyen vitákat kezdeményezni legalábbis mostanáig, de ki tudja mi lesz a jövőben!

Volt aki azt mondta, az információ, melyet kapnak ellentmondó, néha még hamis is, vagy tudományosan nem bizonyított elméleteken alapul. Létezik azonban egy olyan tanulság, melyet mi, mint aktivisták figyelembe vehetünk. Még több energiát kellene befektetnünk abba, hogy az üzeneteink elérjék a publikumot. Lehetséges, de csak abban az esetben, ha ésszerűen közöljük a tényeket. Az idők változnak, ma már úgy látszik senkit sem izgat annyira az igazság közlése, mint minket.

Kétségtelen, hogy a tilalom hálója olyan erős, hogy sok csápja között, a sok kreatív fejessel és a számos módszerrel az áldozat elfogására létezik egy, amely igen jól működik az öreg kontinens sajtóirodáiban: a hiúság!

„ Fogyasztok és olyan intelligens vagyok, és képes arra, hogy még a főnököm se tudja ezt meg. Így megtarthatom a munkám és ebben az igazságtalan világban még azt is elérem, hogy előléptessenek!” Lehet, hogy maga a drog a tiszteletlenség okozója és indítéka? Nem, a drogkérdés túl komoly ahhoz, hogy ilyen felületes módon legyen leplezve vagy elrejtve.

Az egyik oldalon a fundamentalista konzervatívok, a másikon a tudatlan gyávák és köztük az aktivisták, akik egész nap kiabálnak a hatalmas igazságtalanság és kegyetlenség rendszere ellen, amely már majdnem fél évszázada folyamatosan ragaszkodik a világszerte több millió ember kínzásához, fogva tartásához és megöléséhez.

Egyedül vagyunk? Hát, napról napra inkább többen. A bizonyítékaink és érveink is gyarapszanak, és még szolidabbá is válnak. Valami hiányzik? Minden egyes állampolgárhoz és személyhez el kell érnünk, mert ők szavaznak és választják meg azokat, akik a törvények révén alakítják a rendszert. Ma természetesen csak a médián keresztül lehetséges elérni őket. Attól a pillanattól kezdve, hogy egyesítjük energiáinkat és egy célra összpontosulunk, hegyeket is képesek leszünk megmozgatni.

Megtanultuk, hogy ebben a küzdelemben csak lépésenként haladhatunk, semmi sem megy, vagy változik gyorsan. Ha szolidak is a lépéseink, legalább nem fakulnak el és még több követi őket.

Azt mondták nekünk, hogy mindennek ellenére egy józan társadalomra van szükségünk annak érdekében, hogy együtt cselekedjünk és gondolkodjunk.

De a jelenlegi rendszerben a józanságra való szükség győzedelmeskedik majd, vagy ez a rendszer megbukik pontosan azért, mert nincs benne tér az érzelmi viszonyulást megváltoztató tapasztalatok megszerzésére és befogadására? A 20. század nagy utópistái mindig is kiálltak a jobb társadalom mellett, ahol az ember a saját „soma-jából” (görög, jelentése test) tud hasznot húzni. Az emberi agynak szüksége van stimulációra, többre, mint az élelem és a túlélés puszta kielégítésére, ahogy azt a többi állat teszi.

Tagadhatatlan, hogy az összes eddig létezett társadalom használt legalább egy pszichoaktív szert. Idővel a többi szer is megérkezett. A saját felkutatásai során Európa megtalálta és alkalmazta, többek között, a dohányt. És az eddigi legkeményebb drogot mindenhova exportálta: az alkoholt. A globalizációval minden termék elér mindenkit, a kérdés csak az: beavatkozik az állam a terjesztésük irányításában, vagy meghagyja a feketepiac kezében?

Az emberi agy túl komplex és igényekkel teli ahhoz, hogy megtagadjunk bármit is tőle. Az a tény, hogy az egészség egy józan elvből alakult át egy néha már katasztrofálisan értelmezett fogalommá, amely a fentiekből jól látszik, arra figyelmeztet bennünket, hogy hallgassuk és kérdőjelezzük meg legalább azoknak, akik úgy tesznek, mintha az igazságot mondanák. Vagy mindannyian hagyjuk abba a dohányzást, az ivást, az összefoglalást, a képzelődést, az érzést és a gondolkodást? Figyelmen kívül hagyjunk minden tapasztalatot, amit a drogok hatása alatt szereztünk? Mondjunk le a kvantummechanikáról is!

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ne legyek naiv és higgyem azt, hogy a nagy gazdasági érdekcsoportok, melyek a drogkereskedelemből komoly hasznot húznak, lassacskán nyugdíjba vonulnak és feladják az egyik legjobb üzletet harc nélkül. Mind a politikában, mind a médiában aki irányít, az diktálja, mit kívánnak az emberek.

A drogok elleni háború elsősorban a médiában zajlik, néma manipulációval. De mint az igazságért küzdő nagy forradalmakban mindig, mi is itt vagyunk, hogy szóljunk, leleplezzük a hazugságot, és mindenek felett terjesszük az igazságot!

Írta: Jorge Roque (Peter Webster közreműködésével)