ENCOD HÍRLEVÉL 59

REKREÁCIÓS DROGHASZNÁLAT MINT MORÁLIS JOG

Idén nagyobb mértékben növekszik a támogatása a legalizációnak, mint valaha. Fontos politikai személyiségek, volt elnökök és a The Economist is bekapcsolódtak a nemzetközi drogpolitikai reform mozgalmakba, amelyek évtizedek óta véget kívánnak vetni a rég megbukott drogellenes háborúnak. Néhányuknak azt is van mersze kimondani, hogy a legalizáció több hasznot hozna a társadalomnak, mint amennyi gondot okozna.

E fontos személyiségek számos érvvel próbálták meggyőzni a kormányokat, az ENSZ testületeket és általában a közösségeket arról, hogy a drogpolitikák ne a büntetőjogi igazságszolgáltatásra, hanem közegészségügyi megközelítésre összpontosítsanak.

A „praktikus” kategóriához tartozó érvek számos okot ismertetnek, hogy miért kell a drogokat legalizálni. Még a legkonzervatívabb politikusnak is meg kéne adnia magát olyan adatok hallatán, melyek alátámasztják, hogy a jelenlegi rendszer miért nem működik. Kevés ellenvetést lehet felhozni olyan érvekre, mint hogy milliárdokat költünk rendészeti tevékenységre, a drogok mégis ugyanolyan széles körben elérhetők. Hogy milliókat tudnánk bevételezni adók formájában, és a bukott állami büdzséken könnyíthetnénk a marihuána legalizációjával.

Az adókból beszedett pénzt átirányíthatnánk ezernyi függő kezelésének finanszírozására. A drogfogyasztók dekriminalizációja az egészségügyhöz irányítaná őket, növelné a közbiztonságot és megelőzné a fertőző betegségek terjedését. A drogtilalom megfosztja a pácienseket olyan szerektől, melyek fontos gyógyászati tulajdonságokkal rendelkeznek.

Kevés ellenvetés állhat meg ilyen közgazdasági és egészségügyi érvekkel szemben. Nagy valószínűséggel pont ezen érvek miatt tudott a drog legalizáció vitája olyan messzire eljutni, mint ahol ma látjuk, a nyilvános vitafórumok fősodrában. Nem véletlen, hogy a konzervatívabb pártolók is ilyen érvrendszert állítanak fel, hogy tudtunkra adják álláspontjukat. Bárki, aki „praktikus” érveléssel él, a bizonyság és a racionalitás biztonságos talaján lépked, de eközben elkerüli az olyan morális értékekkel való konfrontációt, mint a szabadság, autonómia és a választás joga.

A legtöbb ember számára a drogfogyasztás érthetetlen, de sokan tűrhetetlennek ítélik. Nem mondhatjuk, hogy a drogok jók vagy rosszak. Minden attól függ, hogyan és ki használja azokat. Viszont egy dolog biztos: az emberek különféle okból kifolyólag fogyasztanak drogokat. Néhányan kíváncsiságból teszik meg vagy vallási célból, mások azért, hogy enyhítsenek fizikai vagy lelki fájdalmaikon, a többség pedig egyszerűen azért, hogy „jól érezzék magukat, jobban érezzék magukat, és jobban teljesítsenek”.

Nincs olyan droghasználat, melyet jobban félreértelmeznek és nehezebben fogadnak el, mint az utóbb említett „rekreációs használat”. A drogfogyasztás ezen formája, amely az élmények, a boldogság vagy az eufória fokozására összpontosul, messze a legelterjedtebb és igen elfogadott a legális drogokkal kapcsolatban. De amikor az illegális drogok rekreációs használatáról van szó, a beszéd hangsúlya megváltozik.

Könnyen bizonyítható, hogy az emberek már évszázadok óta fogyasztanak drogokat csak azért, hogy magukat szórakoztassák és ezzel a tevékenységgel nem veszélyeztették fajuk és a társadalmuk jövőjét. Ezt tudomásul véve nem olyan nehéz megérteni, hogy a felnőtteknek joguk van a saját választásuknak megfelelő drogok további felhasználására, saját otthonuk privát szférájában (lásd. Droghasználat és az Ember Jogai), ha másoknak ezzel nem ártanak. Akkor miért van mégis az, hogy az ilyenfajta droghasználat sokszor illegitimnek minősül és ezért mellőzik, mint az egyik fontos érvet?

Esetleg azért, mert a szórakozásra való törekvés olyan felszínesnek és jelentéktelennek tűnik, hogy sokan úgy érzik, más okot kell találniuk saját döntésük megvédésére? Talán mert sok drogfogyasztó bűntudatot érez az élvezetek miatt, és ezért kényszerülnek annak bizonygatására, hogy csakis „komoly” okból kifolyólag használnak drogot? Vagy esetleg azért, mert a „betépést” bűnösnek és „morálisan elfogadhatatlannak” tartja a társadalom, és a drogfogyasztás ellenkezik a „kiváló ember ideájával”?

Mindezek a népszerű ellenvetések morális kritika témájává teszik a droghasználatot már évtizedek óta. Ezért a rekreációs droghasználat érve, mint morális jog szinte tabuvá vált a legtöbb drogpolitikai reformot pártoló számára is.

Ha olyan nehéz meggyőzni a többieket arról, hogy a drogokat azért kell legalizálni, mert a felnőtteknek joguk van legálisan hozzáférni a drogokhoz rekreációs célból, mégis miért szükséges, hogy a legalizáció támogatói használják eme érvelést? Legalább három jó okot fel tudok sorolni. Először is azok, akik rekreációs célokból fogyasztanak drogokat, valószínűleg nem élnének azzal a védekezéssel, hogy a viselkedésük csupán betegségre vagy tünetekre adott reakció. Másodszor, nincs olyan tapasztalati bizonyíték, amely rácáfolna a tényre, hogy a fogyasztó őszintén hiszi, hogy a drogok kellemesek.

És harmadszor pedig, természetesen, mivel ez egy elvi kérdés, és tisztelet a másik döntése iránt, a kormányoknak nem kéne felülírniuk azokat a döntéseket, melyeket az emberek hoznak a saját testük fölött. 2009-ben tapasztaltam, hogy túl sokan élnek a „praktikus” érvekkel, de azt is, hogy számos bátor ember kérdőre vonta a kormányokat és a hatóságokat egész egyszerűen azért, mert hisznek a droghasználat morális jogában. A jövőben kívánom, hogy még több ilyen legyen!

Több Polak-ot szeretnék látni, akik kérdőre vonják a Costa-kat. Több Marihuána March-ot és tiltakozásokat az ENSZ épületei előtt. Több a Kedves Emberek Drogoznak (Nice People Take Drugs) feliratot buszokon utazva. Több beszédet, mint tette Marcus Day a CND-nél, Craig McClure az IHRA-nál és Ethan Nadelmann és Liese Recke a Reform-nál. Több tanulmányt és kreatív ötleteket a piaci szabályozásról, ahogy a Transform-tól és az FAC-tól láthattuk. Több merész kezdeményezést fejlődő országoktól és olyan emberektől, akik drogokat fogyasztanak.

Köszönhetően az ő törekvésüknek és világszerte a több ezer anonim aktivista törekvésének a drog legalizáció vitája napról napra egyre nagyobb teret és egyre fontosabb szövetségeseket nyer, a drogtilalom végét egy utópisztikus álomból elérhető céllá változtatva.

Írta: Marisa Felicissimo (Peter Webster közreműködésével)

Fordítás: Cannabis Kultusz