ENCOD HÍRLEVÉL 57

A börtönök szégyent jelentenek a modern demokratikus közösségeknek. A közreműködő hatóságok pontosan tudják, hogy a börtönök nem alkalmasak az elérni kívánt cél megvalósítására, ami a rabok rehabilitációja és szociális reintegrációja. A valódi szándék inkább a konfliktusok elrejtése, mely legkönnyebben egy az emberek egy csoportját kirekesztő, tisztességtelen, igazságtalan szociális modell alapján valósítható meg.

A fejlett világban a börtönöket tulajdonképpen arra használják, hogy élve eltemessenek a társadalom számára terhet, megoldandó problémát jelentő, marginalizált (perifériára szorult) embereket, csoportokat. A legtöbb rab a közösségek nehéz körülményeinek terméke, helyzetük és viselkedésük sokszor kapcsolódik függőségi problémákhoz. Legtöbbjük kisebb lopásért vagy a közegészségügy ellen elkövetett bűncselekmények miatt (például csekély mennyiségű illegális drog birtoklásáért) van börtönben. Gyakran előfordul, hogy függőségben szenvedő embereket ítélnek el hosszú időre azért, mert „visszaeső bűnözők”. Ezzel végképp elvetve számukra azt a lehetőséget, hogy helyzetükből alternatív programok segítségével találjanak kiutat, börtönbüntetés helyett.

A börtönök ráadásul mentálisan pusztító hatású intézmények a gyenge szociális profillal rendelkező emberek számára. A börtönökben fellépő komoly fertőzések is aránytalanul nagy mértékűek az általános népesség körében tapasztaltakkal szemben. Például a Hepatitis C vonatkozásában, spanyolországi jelentések szerint a fertőzés aránya 38% a börtönökben, míg az általános lakosság körében a statisztika 2,6%-ot mutat. A fegyintézetekben a mentálhigiéniás betegségek növekedése riasztó mértékű. A raboknál 2-4-szer nagyobb esélye van az elmebetegség, vagy depresszió kialakulásának, mint az általános lakosság körében.

A börtön tehát nem a megfelelő hely arra, hogy egy drogproblémákkal küzdő ember a szociális reintegráció folyamatát elvégezze, hogy megbékéljen a saját szerhasználatával, vagy éppen felhagyjon azzal.

Hiszen még az általános egészségügyi körülmények is sokkal rosszabbak, mint a falakon kívül. Az ott dolgozó egészségügyi személyzet nincs felkészülve arra, hogy fertőző betegségeket vagy mentális problémákat hatásosan kezeljen. A rabok gyógyítása sokszor még korházakban, szakemberek által is nehéz, ráadásul e szakemberek ambuláns jelenlétét a börtönökben nem mindig engedélyezik, eltérően a börtönök működését általában meghatározó előírásoktól.

További aggodalomra ad okot a számos, hivatalos jelentésből is kiolvasható kínzások növekvő tendenciája. Csak Spanyolországban legalább 579 ember szenvedett kínzástól vagy indokolatlanul kemény bánásmódtól 2008-ban, legtöbbjük börtönőrök felügyelete alatt.

A börtön, mint élethelyzet amúgy is rendkívüli stresszt idéz elő. A rabok ezt leggyakrabban tiltott tudatmódosító szerek, néha több szer keverékének használatával csökkentik, mely növekvő számú elhalálozáshoz, vagy az AIDS-hez hasonló fertőzések terjedéséhez vezet. Az öngyilkosságra való hajlam az elítéltek között szintén botrányos: 10-szer magasabb, mint az általános lakosságnál.

Szükség van tehát a büntetés végrehajtás és a közegészségügyi szolgáltatások integrációjára annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a fogva tartottak számára azokat a terápiákat és egészségügyi ellátásokat, mint amiben az általános lakosság is részesül, továbbá garantálni kell a szakellátáshoz való hozzáférésüket is. Mindezen felül az igazságügyi apparátusnak egy sokkal szociálisabb hozzáállást kell elsajátítania, melyben a hangsúlyt a drogfogyasztók esetében mindenképp az alternatív programok alkalmazására helyezi, a büntetőjogi szankciók helyett.

Miközben pedig hatalmas erőforrásokat használunk a büntetés végrehajtási rendszer fenntartására, a világ drogmaffiái erősebbek mint valaha. A törvények végrehajtói még csak meg se karcolják az illegális nemzetközi drogpiac felszínét, de a karmaik szinte minden esetben elérik a leggyengébb szereplőket a drogkereskedelmi láncban, ide értve elsősorban a fogyasztókat. A végeredmény, hogy a valóság a szemünk elől falak mögé van rejtve, miközben egy méregdrága rendszer számos újabb megoldandó társadalmi problémát termel ki.

A hatályban lévő drogpolitikák szemléletének alapvető megváltoztatása, új irányok elfogadása a jelenleg illegális szerek fogyasztásának szabályozásában és kezelésében, egyrészről hatékonyan szolgálná a tilalomhoz kapcsolódó ártalmak csökkentését, másrészt biztosítaná, hogy a drogokkal kapcsolatos problémák kezelése, az érintettek valós szükségletei, nem pedig a tiltó drogpolitika korlátozásai és büntetések mentén zajlana.

Írta: ENLACE Szövetség (Sevilla)

Fordítás: Cannabis Kultusz